A Búzavirág Alapítvány ezen a napon tartotta az NRSZH munkahelyteremtő pályázata (MUTE/2014) keretében létrehozott főzőkonyhájának átadását. Gyönyörű, napfényes időnk volt, ezért a kertben vártuk a vendégeket. Abban bíztunk, hogy minél több látogatót és vendéget köszönthetünk. Nem kellett csalódnunk. Sok vendég érkezett: falubeliek, környékbeli szervezetek képviselői és a barátaink. Kicsit késve kezdtünk, mert a technika nehezen akart összeállni – szerencsére Polgármester Úr kisegített.
Oreskóné Regős Csilla köszöntötte a vendégeket. A megnyitó beszédet Németh Márta tartotta az Alapítvány építésének kezdeteiről és a küzdelmeinkről, reménységeinkről. Polgármester Úr arról beszélt, mit jelent a falu számára a Búzavirág. Tarnai Ottóné Zsóka néni azt köszönte meg, hogy az Erdőhorvátiban megnyitott első támogatott lakhatást biztosító Rizike ház lakói a pályázat keretében munkahelyhez jutottak nálunk. A helyi lelkészek is áldásukat adták az Alapítvány tevékenységére. Végül emlék-tányérokat adtunk át a kivitelezőnek, a köszöntőknek és a Landini együttesnek, akik gyönyörű muzsikájukkal tették még szebbé a napot. Végül megkóstoltuk új szakácsunk első remekét.
Németh Márta teljes megnyitó beszéde
„A lakóotthonunkban állami gondozásban felnőtt látássérültek élnek, akik itt védett körülmények között, de önállóan tudnak háztartást vezetni, vakvezető kutyát tartani, családot alapítani és gyermeket nevelni. Mivel a teljes értékű élethez hozzátartozik az értelmes munka, kézműves műhelyeket építettünk, ahol a környéken élő fogyatékosok és megváltozott munkaképességűek is lehetőséget kaptak először a fazekas és szövő műhelyben, majd megépült a kosárfonó, mindehhez pedig szervesen kapcsolódott a kertészet, hiszen a park kialakításán túl szükségünk van fűzvesszőre a kosárfonáshoz és a jövőre gondolva gyümölcsfákat is ültettünk. Két évvel ezelőtt elkészült az ifjúsági szállásunk, ahol gyerekcsoportokat tudunk fogadni. A műhelyekben dolgozó sérült mesterek tanítják a gyerekeket a kézművességre, de ennél is fontosabb, hogy a gyerekek itt toleranciát és együttműködést, elfogadást tapasztalhatnak. A most épült mintabolt és főzőkonyha teszi teljessé a képet: magunk termelte zöldséggel, gyümölccsel tudunk végre étkezést biztosítani dolgozóinknak, lakóinknak és a táborozó gyerekeknek.
Azonban az éremnek ez csak az egyik oldala. A másik oldalon pedig azt látjuk, hogy noha a fogyatékosok ellátása deklaráltan állami feladat, az állam a civil intézmények alapvető működési költségeinek csak alig felét finanszírozza, a fogyatékosok foglalkoztatásához is 50 %-kal kevesebb támogatást biztosít, mint az önkormányzatnak egy egészséges, munkaképes közmunkás béréhez. Ezt a helyzetet a konyhaépítésre kapott munkahelyteremtő pályázatunk most tovább nehezítette: azt vállaltuk, hogy 20 új megváltozott munkaképességű dolgozót veszünk fel bértámogatással, ami nagyszerű lehetőség lett volna, azonban a támogatott létszámkeretünk nem nőtt meg ennek megfelelően. Mindezek miatt múlt héten a Parlament elé vonultunk a Céhálózat többi szervezetével együtt és próbáltuk felhívni a döntéshozók figyelmét a nehézségeinkre.
Amikor le akartam fényképezni a sok-sok sárga mellényben demonstrálót, először nagyon furcsa képek születtek: a kép nagy részén a parlament hatalmas épülete uralkodik, valahol ott fenn épp a költségvetést tárgyalják – mi pedig mint kicsi sárga hangyák látszottunk a kép alján. Erről Dávid és Góliát története jutott eszembe. Amikor Dávid, a fegyvertelen pásztorfiúcska jelentkezett, hogy ő bizony kiáll Góliát ellen, a katonák körbekacagták és azt kérdezték: te hülye vagy, vagy vak, hogy nem látod, mennyire reménytelen? Dávid azt válaszolta: mindeddig megsegített az Úr, most is győzni fogok. És valóban, a kicsi köve leterítette a hatalmas Góliátot. Pedig Góliát cseppet sem gondolta, hogy komolyan kellene vennie Dávidot. Most mi is úgy éreztük, hogy Góliáttal állunk szemben, bár a mi kövünk nem támadott, csak a kéréseinket közvetítette. És nem is egy pogány óriásnak adtuk át, hanem keresztény kormányunknak. Tudjuk, hogy a keresztény szó azt jelenti: Krisztus-követő. Jézus pedig, amikor itt a földön járt, mindig a szegények, az elesettek, a jogfosztottak mellé állt, így hát bizonyára a kormány is komolyan fogja venni a kéréseinket. Nos, megkérdezhetnék tőlünk is (most már XXI. századi szóhasználattal), hogy értelmileg tényleg ennyire akadályozva vagyunk vagy a látásunk sérült olyan súlyos fokban, hogy nem látjuk, hogy eddig egyetlen kormánynak sem volt szívügye a búzavirágok sorsa, de mi kapaszkodunk a hitünkbe, hogy Dávidnak sikerült, és nekünk is sikerülnie kell.”
