Hírek

Főzőkonyha-átadás

2015. Április 28., Kedd 06:30 Búzavirág 2 komment

2015. április 23.

 

A Búzavirág Alapítvány ezen a napon tartotta az NRSZH munkahelyteremtő pályázata (MUTE/2014) keretében létrehozott főzőkonyhájának átadását. Gyönyörű, napfényes időnk volt, ezért a kertben vártuk a vendégeket. Abban bíztunk, hogy minél több látogatót és vendéget köszönthetünk. Nem kellett csalódnunk. Sok vendég érkezett: falubeliek, környékbeli szervezetek képviselői és a barátaink. Kicsit késve kezdtünk, mert a technika nehezen akart összeállni - szerencsére Polgármester Úr kisegített.

 

 Oreskóné Regős Csilla köszöntötte a vendégeket. A megnyitó beszédet Németh Márta tartotta az Alapítvány építésének kezdeteiről és a küzdelmeinkről, reménységeinkről. Polgármester Úr arról beszélt, mit jelent a falu számára a Búzavirág. Tarnai Ottóné Zsóka néni azt köszönte meg, hogy az Erdőhorvátiban megnyitott első támogatott lakhatást biztosító Rizike ház lakói a pályázat keretében munkahelyhez jutottak nálunk. A helyi lelkészek is áldásukat adták az Alapítvány tevékenységére. Végül emlék-tányérokat adtunk át a kivitelezőnek, a köszöntőknek és a Landini együttesnek, akik gyönyörű muzsikájukkal tették még szebbé a napot. Végül megkóstoltuk új szakácsunk első remekét.

 

Németh Márta teljes megnyitó beszédét itt olvashatják:

 

„A lakóotthonunkban állami gondozásban felnőtt látássérültek élnek, akik itt védett körülmények között, de önállóan tudnak háztartást vezetni, vakvezető kutyát tartani, családot alapítani és gyermeket nevelni. Mivel a teljes értékű élethez hozzátartozik az értelmes munka, kézműves műhelyeket építettünk, ahol a környéken élő fogyatékosok és megváltozott munkaképességűek is lehetőséget kaptak először a fazekas és szövő műhelyben, majd megépült a kosárfonó, mindehhez pedig szervesen kapcsolódott a kertészet, hiszen a park kialakításán túl szükségünk van fűzvesszőre a kosárfonáshoz és a jövőre gondolva gyümölcsfákat is ültettünk. Két évvel ezelőtt elkészült az ifjúsági szállásunk, ahol gyerekcsoportokat tudunk fogadni. A műhelyekben dolgozó sérült mesterek tanítják a gyerekeket a kézművességre, de ennél is fontosabb, hogy a gyerekek itt toleranciát és együttműködést, elfogadást tapasztalhatnak. A most épült mintabolt és főzőkonyha teszi teljessé a képet: magunk termelte zöldséggel, gyümölccsel tudunk végre étkezést biztosítani dolgozóinknak, lakóinknak és a táborozó gyerekeknek. 
Azonban az éremnek ez csak az egyik oldala. A másik oldalon pedig azt látjuk, hogy noha a fogyatékosok ellátása deklaráltan állami feladat, az állam a civil intézmények alapvető működési költségeinek csak alig felét finanszírozza, a fogyatékosok foglalkoztatásához is 50 %-kal kevesebb támogatást biztosít, mint az önkormányzatnak egy egészséges, munkaképes közmunkás béréhez. Ezt a helyzetet a konyhaépítésre kapott munkahelyteremtő pályázatunk most tovább nehezítette: azt vállaltuk, hogy 20 új megváltozott munkaképességű dolgozót veszünk fel bértámogatással, ami nagyszerű lehetőség lett volna, azonban a támogatott létszámkeretünk nem nőtt meg ennek megfelelően. Mindezek miatt múlt héten a Parlament elé vonultunk a Céhálózat többi szervezetével együtt és próbáltuk felhívni a döntéshozók figyelmét a nehézségeinkre.
Amikor le akartam fényképezni a sok-sok sárga mellényben demonstrálót, először nagyon furcsa képek születtek: a kép nagy részén a parlament hatalmas épülete uralkodik, valahol ott fenn épp a költségvetést tárgyalják - mi pedig mint kicsi sárga hangyák látszottunk a kép alján. Erről Dávid és Góliát története jutott eszembe. Amikor Dávid, a fegyvertelen pásztorfiúcska jelentkezett, hogy ő bizony kiáll Góliát ellen, a katonák körbekacagták és azt kérdezték: te hülye vagy, vagy vak, hogy nem látod, mennyire reménytelen? Dávid azt válaszolta: mindeddig megsegített az Úr, most is győzni fogok. És valóban, a kicsi köve leterítette a hatalmas Góliátot. Pedig Góliát cseppet sem gondolta, hogy komolyan kellene vennie Dávidot. Most mi is úgy éreztük, hogy Góliáttal állunk szemben, bár a mi kövünk nem támadott, csak a kéréseinket közvetítette. És nem is egy pogány óriásnak adtuk át,  hanem keresztény kormányunknak. Tudjuk, hogy a keresztény szó azt jelenti: Krisztus-követő. Jézus pedig, amikor itt a földön járt, mindig a szegények, az elesettek, a jogfosztottak mellé állt, így hát bizonyára a kormány is komolyan fogja venni a kéréseinket. Nos, megkérdezhetnék tőlünk is (most már XXI. századi szóhasználattal), hogy értelmileg tényleg ennyire akadályozva vagyunk vagy a látásunk sérült olyan súlyos fokban, hogy nem látjuk, hogy eddig egyetlen kormánynak sem volt szívügye a búzavirágok sorsa, de mi kapaszkodunk a hitünkbe, hogy Dávidnak sikerült, és nekünk is sikerülnie kell.”

 

(Az eseményről készült képeket a galériában találhatják!)

Hozzászólások - 2 bejegyzés

Szóljon hozzá a cikkhez

Legújabb képek

Kapcsolat

Open